E THEME BY EXCOLO
>

                                      *Stephani szemszöge*
Elkezdődött a film, már az elején (szép szóval) beszartam. Csak úgy fogyott az innivaló meg a kaja. Már a film közepénél tartottunk (ami szerény véleményem szerint a legijesztőbb rész) amikor közelebb bújtam Zoe-hoz, hogy “megvédjen”,na persze, ha ilyen helyzetben lennénk akkor ő ugrana legelőször a kezembe. A főszereplő éppen kinyitotta a temető nagy kapuját egy baromi nagy kulccsal( sejtelmem sincs hol fér el az a kulcs, mert hogy zsebben nem az fix) szóval a gyerek nyitotta a zárat mikor kattant a mi zárunk is. Oda kaptuk a fejünket és nem, nem képzelődtünk, kinyílt az ajtó és egy sötét alakot láttunk meg.
-Vááá!-sikítottunk Zoe-val és a kezünkben lévő pattogatott kukorica már repült is az ég felé. Barátnőmmel a kanapé háta mögé ugrottunk!
-Itt van még?-suttogtam.
-Fingom sincs!-felelte.
-Hé, ne haragudjatok nem akartalak megijeszteni titeket!-mondta egy női hang! Erre mindketten egyszerre ugrottunk fel rejtekhelyünkről. 
-Áh! Nem ijesztettél meg csak szerintem még a gyerekeim gyerekei is szívritmus zavarral fognak küszködni!-akadt ki Zoe.
-Oh,bocsi! De ti kik vagytok?-lépett be a lakásba az emberke és mikor egy kis fény világította meg arcát akkor láttuk meg,hogy hogy néz ki akivel éppen társalogtunk. Egy szőke hajú, korunkbeli csajszi volt.
-Inkább te ki vagy?-kérdeztem.
-Ez a lakás nekem lett kibérelve erre az évre.-mondta halál nyugodtan.
-He?-lépett egyet hátra Zoe elég intelligensen.Igen ő az én barátnőm.
-Oh, nem-nem itt valami tévedés van ezt a lakást a szüleink vették nekünk.-mutattam magamra és Zoera majd Zoera és magamra.
-Az lehetetlen! Szőke vagyok de nem vagyok hülye! Itt vannak a papírok!-vett elő egy köteg papírt a bőröndje első zsebéből.
-Várj,várj!-szaladtam a fiókhoz és elővettem a MI papírunkat is. Oda kocogtam a szösziség mellé és megnéztem a lapjait!
-Ez ugyan az csak a személyes adatok nem egyeznek.-állapította meg!
-Na jó ez nekem magas!-néztem fel Zoe-ra akitől nem igazán várhattam magyarázatot.
-Akkor had értelmezzem! Neked-mutatott Zoe a szöszire.-és nekünk-mutatott rám és magára-ugyan az a pasas eladta ezt a lakást!-tárta szét a karjait és rajzolt egy kört a semmibe.
-Ja-ja!-helyeseltem.
-Ühüm.-erősítette meg a csajszi is. 
-Tudjátok mit?-ásított Zoe-én Zoe vagyok, ő meg Stephani, te meg óriási mázlista, mert szimpi vagy és van egy üres szobánk szóval maradhatsz estére! Ezt az egészet meg reggel lerendezzük, hajnali fél 1-kor úgysem tudunk neki mit kezdeni!-fejezte be barátnőm!
-Ez jogos! Gyere be!-hívtam a lányt be.
-Oh, köszi szépen! Amúgy Sarah vagyok!-mondta.
-Szív! Amúgy szép név, mindig is tetszett a Sarah.-mondta Zoe.
-Köszi.-cuccolt beljebb Sarah.
-Amúgy hogy-hogy ilyen későn érkeztél?-kérdeztem.
-Hát tudod ez hosszú történet.-válaszolt. 
-Nem baj! Mi ráérünk és te is! Mesélj egy picit magadról, majd mi is beszélünk magunkról.-mondta Zoe.
-Hát jó!-ültünk le a kanapéra!-Szóval: Sarah Hutchinson vagyok Manchester-ből! Pincérnőnek tanultam és most itt Londonban szeretnék állást keresni. Van egy húgom: Amelia Hutchinson és egy nővérem: Ciera Hutchinson. És azért érkeztem ilyen későn mert autóval jöttem és délelőtt még volt néhány elintézni valóm szóval későn indultam! 20 éves vagyok és egy hónap múlva ünneplem a 21. szülinapom. Kb. ennyi. Most ti jöttök.-fejezte be Sarah.
-Mesélj te Zoe.-néztem barátnőmre. 
-Áh… én maradok a végére.-felelte.
-Hát jó! Akkor én: Stephani Hamilton vagyok Liverpool-ból!Fényképésznek tanulok jelen pillanatban. Liverpoolban tanultam vagyis ott jártam tanfolyamra 1 évig és most itt Londonban folytatom.Van egy öcsém Adam Hamilton aki most végzős otthon a gimiben. 19 éves vagyok és decemberben töltöm a 20.-at. 
-Wow.-mondta Sarah. Csak mosolyogtam és Zoera néztem. Abban a pillanatban el is tűnt a mosoly az arcomról, csörögni kezdett a mobilom, Niall neve jelent meg és egy közös kép mint hívóazonosító. Gyors kinyomtam és Zoera néztem aki szúrós szemekkel bámult rám. Küldtem Niall-nek egy sms-t, hogy később visszahívom. Láttuk a kíváncsiságot új barátnőnk arcán ezért Zoe gyors mesélni kezdett, hogy terelje Sarah gondolatait a drága Niall-ről aki pont jókor hívott.
-Na …akkor én: Van hajam, két szemem,lábaim…Na jó nem. Szóval: Zoe Newnham a nevem és én is törzsgyökeres Liverpooli vagyok. Éppenséggel a jövőhéttől egy nem messzi lovardában fogok oktatni. Van egy lány tesóm: Bianca Newnham. Bianca a nővérem és egy virág üzletben dolgozik már második éve, nagyon szereti a munkahelyét.19 vagyok és majd Márciusban töltöm a 20-at. Szóval jövőre…Ja és ami még fontos,hogy szobatiszta vagyok!-fejezte be a maga módján Zoe.
-Wow…mostmár egy kicsit jobban ismerlek titeket  és még szívesen beszélgetnék de a vezetés totál leszívott, nem baj ha elmegyek aludni?-kérdezte Sarah.
-Oh. Nem. Persze,gyere megmutatom a szobád.-mondtam és elindultunk a szobája felé. 

                                                  *Stephani szemszöge*
Kb. “csak”  másfél órácskát ültem a meleg vízben.Amikor kihűlt hozzáengedtem még egy kis meleg vizet meg még egy picit és végül annyira tele lett hogy nem bírtam megmozdulni mert kifolyik a víz a kádból és eláztatom a fürdőt. Próbálkoztam a dugót a lábujjammal kihúzni de nem jártam sikerrel így fel kellett ülnöm ami azzal járt hogy placcs és elázott a fürdőben a szőnyeg.
-Basszus!-tapicskoltam a vízben egy szál törcsiben.Végül lustaságomnak hála ledobtam egy törölközőt hogy majd azzal felitatom!Valamennyire sikerült is ugyanis eszembe jutott a párhónappal ezelőtti tanárom akit utáltam és őt képzeltem a törölköző helyére! Miután kiéltem magam pizsire vedlettem és elaludtam a kanapén! Zoe nem tudom mikor jött haza mert nem ébredtem fel rá! Reggel turbó sebességgel felöltöztem és kisminkeltem magam egy kakaóscsigát ettem meg és málna szörpöt öntöttem fel tejjel!Fő az egészség!A tesitanárom hangsúlyozom a TESI tanárom mindig azt mondta hogy tesi előtt együnk édességet!Na mindegy megint eltértem a témától! Szóval mivel jó időnek ígérkezett a mai nap így egy pirosas ruhát vettem fel egy fehér Converse-vel.Éppen az asztalon hagyott újságot kezdtem lapozgatni amikor egy élőhalott(Zoe) jelent meg előttem!
-Jó reggelt!-mondtam.
-Oh még milyen jót!-bólogatott.
-Öltözz fel reggelizz meg és irány a város mert mesélned kell és mert én még nemigazán láttam Londont! Legyintett és elővett egy tányért hogy egyen(gondolom)! De csak idáig jutott el, furán néztem rá mert nem értettem ezt az  életkedvtelenséget. 
-Zoe tányért akarsz reggelizni vagy mi van?-érdeklődtem.
-Ja nem!-adott életjelet.Hála a jó Istennek mert már kezdtem azt hinni hogy állva meghalt! 
-Siessél már!-szóltam rá amit az én drága barátnőm figyelembe sem vett.  Miután felállítottam az asztaltól elkészült! Bezártam az ajtót és elmentünk! Megnéztük a Big Ben-t és a London Eye-ra is felültünk.Jó volt de még mindig egy csomó mindent nem láttunk a fővárosból! Nem érdekelt minket mert már lejártuk a lábunkat szóval úgy döntöttünk most leülünk Zoe az szó szerint értette azt, hogy most ugyanis leült az utcán!Áh senki nem nézte hülyének! elvonszoltam a parkba és leültettem egy padra! Rengeteget beszéltünk és röhögtünk de még Harry-ről nem esett szó így rákérdeztem.
-Na és mi volt az este?
-Fúú! Nagyon jó volt! Harry valami étterem előtt állt meg akkor megkajáltunk, utána sétáltunk egyet rengeteget mesélt és én is! Sok mindent mondott amit nem is gondoltam volna! Aztán egy jóéjt puszival elköszöntünk egymástól és amint beléptem a lakásba te szépen aludtál a kanapén! 
-Jól van na! De milyen kis barna hajú szőke lovag! -bólogattam.
-Hah. Csak irigy vagy!-emelte fel a fejét! 
-Én? Ugyan!-löktem meg a vállát! Vissza lökött majd röhögtünk meg beszélgettünk egy ideig! egyszer csak meg csikizett mert tudta az a gyenge pontom! 
-Ne-e! Kér-lek!-röhögtem. Majd kicsúsztam a kezei közül és futni kezdtem. Kergetni kezdtük egymást amikor egyszer csak “leszakadt” az ég és zuhogni kezdett az eső .Csak úgy csorgott le a hajamon a víz de nem érdekelt ahogy Zoe-t sem. Össze nevettünk az emberekkel teli parkban nagyon gyorsan szinte csak mi lettünk,mindenki fedél alá menekült! 
-Emlékszel? Mint régen!-szívott egy nagyot a levegőbe barátnőm.
Hirtelen előtörtek az emlékek. Zoe-val igen csak fiatalkorunk óta ismerjük egymást és úgy 12 évesek lehettünk amikor otthon  kint beszélgettünk az utcán és esni kezdett. Nem  foglalkoztunk vele inkább levettük a cipőnk karonfogtuk egymást és énekelni/ugrálni/táncolni kezdtünk az esőben! Olyan jó volt!Akkor még nem volt semmi bajunk azon kívül hogy nem jöttünk be A fiúnak.Most így visszagondolva nevetséges és gyerekes de akkor napokat sírtunk egymás vállán. Még akkor nem is sejtettük mi lesz később.  Mire végiggondoltam mindent Zoe lerángatta és eldobta Vansét és vigyorogva nézett engem. Követtem őt és a Conversem már repült is! Sajnos szárnyai nincsenek így a sárban kötött ki! Karonfogtuk egymást és tapicskolni kezdtünk a pocsolyában! 
-Mint régen!-néztem Zoe szemébe!- és abban a pillanatban folyni kezdet a könnyek. Nem gondoltam volna hogy valaha is ilyen idill pillanatot élek át Zoe-val. Vettem egy nagy levegőt és minden mindegy alapon beleültem a pocsolyába! Zoe követett és mellém ült.
-Jó volt!-szólalt meg! 
-Aha. De miért most nem az?-kérdeztem.-Na gyere menjünk!-pattantam fel és nyújtottam a kezem. Nem kellett kétszer mondani neki elfogatta és felhúztam. Én felrángattam a vizes cipőt a vizes lábamra de mivel Zoenak nem sikerült így először ledobta aztán kezébe vette és mezitláb  jött haza!Itthon száraz ruhát vettünk fel fürdés után és mivel beesteledett így én készítettem popcornt Zoe meg választott egy horror filmet és kezdődhetett az “esti mese”! 



                                      *Zoe szemszöge*
Reggel nyolckor keltem. Nagyon izgulok az este miatt, de komolyan mondom a turbó nyuszi megirigyelné pattogásomat.Mikor kikászálódtam az ágyból egyből a szekrényemben kezdtem kutatni.De semmi! Áh ilyenkor miért nincsen semmi cuccom?! Járkáltam ide-oda míg 10 óra tájékán nem bírtam magammal tovább és berontottam Stephani-hoz! 
-Jó reggelt!-rántottam le róla a takarót.
-Argh.-rakta vissza a fejére a párnát.
-Gyere már! So…szóval khm. sop … áh nehezemre esik ezt kimondani, szóval sop-pin-gol-ni kellene menni!
-Figyelj Zoe tudom hogy világtörténelem hogy kimondtad a “shopping” szót de nem lehetne később? reggel vaaan…!
-Steph délután 2 óra van!-hazudtam egy “pár” órát. 
-Mi?-fordult le az ágyról a drága barátnőm.-Mi az hogy 2? 10 óra múlt pár perce Zoe …!
-Jó-jó! De gyere már mert nem tudok tovább idegeskedni!Ez nekem nagyon fontos!-vágtam kutyus képet.
-Ahj.-kászálódott fel a földről-de csak azért mert kedvelem azt akivel ma randevúd lesz!-mondta majd mosolyogva elkezdett készülődni! Reggeli után egyből indultunk is. Már jó pár boltot körbe jártunk de nem igazán találtuk meg a nagy durranást. Egy kis utcában sétálgattunk amikor egy francia ékszerészbolt előtt haladtunk el; akarom mondani szerettünk volna elhaladni! Persze hogy nekem az tűnt fel először hogy Angliában francia ékszerbolt de Stephani ezt szerintem észre sem vette! A kirakat előtt állt meg! Ugyan; hol máshol?!  
-Na mit találtál?-kérdeztem az ékszer mániást! 
-Hát nem látod?-kérdezte.
-Nem.
-Ott! Szinte ordít, hogy gyere és vegyél meg!-nézett Steph egy nyakláncra a kirakatban. 
-Nem rossz!-mondtam, és ahogy néztem azt a láncot meg a medált egyszerűen annyira Stephani-s volt  ”majd seggre estem” hogy szépen fejezzem ki magamat. Ahogy azt elvártam a barátnőm beviharzott a boltba.
-Bonjour!-köszönt az eladónő! 
-Oh szuper francia.-jelentette ki S.-Helló!Azt a kiegészítőt szeretném ott ni!-mondta. A nő csak értetlenül nézett. Én meg már kezdtem mosolyogni!Ez vicces lesz a Stephani franci nyelvtudásával. 
-Az ott! Az a …. az a….Lánce! -és kész kitört belőlem a röhögés.Csak szakadtam és nem bírtam leállni! 
-Na fejezd már be és gyere segíts! Te tudsz franciául!-oda mentem és nevetést vissza fojtva  magyaráztam el mindent! A nő fejében ott bent minden kivilágosodott a barátnőm megkapta amit akart én pedig végre használhattam a régen tanult nyelvet. Kimentünk és muszáj volt rákérdeznem:
-Lánce? Ez most komoly?-kérdeztem és röhögtem el magam.
-Csönd legyen!-S.
-De ezt nem lehet csöndben lereagálni.
-És mi van azzal mikor Bécsben voltunk és…
-Jó-jó! Tudom! De az felejtős! 
-Ahhan. Hé nézd!-mutatott egy kirakatban lévő ruhára!
-Az a ruha… tö-ké-le-tes.
-Go!-rohamozta meg a boltot S. Felpróbáltam a fekete  tüll ruhát és hát azt hiszem még sosem láttam ilyen szépet mármint ruhát. 
-Úr Isten! Mintha rád szabták volna! 
-Azt hiszem meg van a ruhám!
-Meg van!-nagyon örültem és indulhattunk is haza. Útközben megálltunk egy Mcdonald’s-nál. Megebédeltünk és otthon már csak készülődnöm kellett.
                                        *Stephani szemszöge*
Gépeztem egy órát és utána átszaladtam Zoe-nak segíteni készülődni! Írt jól nézett ki az eredmény,és nem csak azért mert én készítettem mindent, azért a modellem se kispályásnak számított!  A fekete szegecses tüll ruha felé egy vörös bőrdzsekit adtam rá fekete szaggatott  nejlon harisnya fonta át a lábát és fekete vans-t húzattam fel vele! A haját bekunkorítottam és egy leheletnyire kisminkeltem.
-Nos! Tádámm! Kész is! -fordítottam a tükör felé Z.-t!
-Na ne! Ez meseszép!-fogta meg haját! 
-Neee! Tönkre megy a hajad!
-Oh! Bocsi! De akkor is! Köszönöm!
-Csak természetes!
Pont hogy készen lett csengettek! Zoe leszaladt és ajtót nyitott!
-Szia!-hallottam hangját!Gyorsan leszaladtam és a fal mögül leskelődtem! 
-Huhh…-nézett végig a göndörke Zoe-n!-gyönyörű vagy! 
-Kösz!-már majdnem elcsattant egy csók mikor kiléptem a rejtekhelyemről!
-Khmm. Ne itt gyerekek! Majd kettesben felfaljátok egymást!Induljatok, gyerünk!
-Oké..Szia Steph.-köszönt Harry és előreküldte Zét!Kérdően nézett rám majd kacsintott mikor hüvelykujjam a a magasba emeltem! A “lovag” becsukta az ajtót majd elmentek.Mosolyogva néztem a port amit felkavart az ajtó csapódás és eltűnődtem hogy fel kellene takarítani! Filóztam egy kicsit majd a meleg fürdő mellett döntöttem.

 



                                      *Stephani szemszöge*
Kinyílt az ajtó.
-Sziasztok!-köszöntünk Zayn-nek és Niall-nek.
-Na végre,hogy ide értetek!-rántott be az ajtón minket.
-Szép ház!-néztem körül.
-Az. Már csak rátok vártunk!-mondta Zayn.
-Nem fél 6 volt megbeszélve?-kérdezte Zoe.
- De, és már fél 7 van!-mondta.
-Basszus tényleg!-néztem rá Zayn telójára- rossza az óránk Zoe.
-Igen erre én is rájöttem!-koppintott a homlokára.
-Sziasztok!-köszöntem a többieknek is.
-Hy-hy!-kaptam a választ.Körbe néztem és megláttam egy igen csak ismeretlen arcot. Oda mentem a csinos lány mellé és leültem.
-Szia, Stephani lennék!-mondtam.
-Hali én meg Perrie!-mosolygott kedvesen. Ekkor Harry száguldott el előttünk egy gördeszkával neki a falnak. Uuuuu, húztam el a számat.
-Jajj úgy néz ki ez nem megy!-mondta Harry és kész, mindenkiből kitört a röhögés.
-Hazza te inkább maradj a hangodnál!-mondta Zoe miközben törölgette a szemét mert bekönnyezett.
-Miért te olyan jó vagy?-kérdezte Harry és megjelentek cuki gödröcskéi.
-Nem vagyok profi de hozzád képest mester lehetnék!-kötözködött Zoe.
-Na gyere;lássuk!-hívta Harry. Zoe felállt  és elment Harry-vel.
Hirtelen átkarolt két “mancs” és oda hajolt a fülemhez:
-Csinos vagy!-súgta. Megfordultam és Louis-val találtam magam szemben.
-Te se vagy semmi!-néztem végig fedetlen felsőtestén. Huhh. 
-Jössz úszni egyet? -kérdezte egy puszi után.
-Majd talán kicsit később!-haraptam bele alsó ajkamba és egy rák fakóbb volt akkor nálam.
-Oké. Ott leszek! Siess!-kacsintott.
-Oké.-vigyorogtam. Miután elment vissza fordultam a mellettem ülő lányhoz.
-Kedvel téged.-mondta.
-Gondolod?-bizonytalankodtam.
-Biztos vagyok benne. Nem igazán szokott így viselkedni egy lánnyal.-mondta.
Ohh!-pirultam el. Beszélgettem vele még egy kicsit,sok mindent elmondott. Egyszer csak oda futott hozzánk egy nedves alak( Zoe) és megdobott egy-egy vízibombával mindkettőnket. 
-Nem jöttök?-kérdezte drága barátnőm.
-Csata van?-kérdezett vissza Perrie.
-Aha.-Zoe. Egymásra néztünk új barátnőmmel és már vettük és le a felsőnket és a gatyánkat. Rohantunk majd csobbantunk. Csapkodtuk meg üldöztük egymást a medencében. egyszer csak az egyik sarokba pillantottam Zoe felé. És olyat láttam amitől leesett az állam. de nem csak én voltam így vele a többiek is így reagálták le. Ugyanis Harry Zoe ajkainak támadt és barátnőm engedte neki. 
-V-van valami köztetek?-kérdezte Niall dadogva. Nem reagáltak.
-Kedvellek Zoe, eljönnél velem valahova holnap este?-kérdezte Harry.
Barátnőm egy puszival válaszolt ami nála igent jelent. Majd egészen éjfélig maradtunk. Sütögettünk, énekeltünk egyszóval jól éreztük magunkat. Annyira elfáradtam hogy a lábamon alig bírtam állni. Ami a 18 évesek körében elég gáz de én mindig is kivétel voltam és szándékomban volt/van megtartani ezt a szokásomat. Így elköszöntünk és haza mentünk. Mikor hazaértünk egyből ráfordítottam a kulcsot a zárra.
-Szóval Te és Harry?-érdeklődtem félénken.
-Ne is mondd, még mindig nem tudtam felfogni!-felelte. Csak mosolyogni tudtam. Igazán örülnék nekik.
-Na jól van megyek tusolni;jó éjt!-nyomott egy puszit az arcomra. 
-Jó éjt!-mosolyogtam utána. Ahogy eltűnt lehuppantam a kanapéra és elgondolkoztam, hogy 10 éves korunk óta barátnők vagyunk de még sosem vesztünk össze. Milyen érdekes, pedig egyik ismerősöm mindig veszekszik a legjobbjával majd állandóan kibékülnek.Ezen gondolkoztam még egy picit majd letusoltam, pizsibe bújtam,fogat mostam és persze leszedtem a sminkem. Gyors vetődéssel bújtam a puha ágyamba és percek alatt elaludtam. 

                                                     *Stephani szemszöge*
Ugrándoztunk még egy kicsit majd leültem a földre;kicsivel később barátnőm is csatlakozott.
-Várjunk csak…! Te hogy találkoztál Liammmel? …
                                         *Liam szemszöge*
Haza vittük a lányokat majd mi is hazafelé vettük az irányt.Amint megérkeztünk a kocsi  ajtók csapódtak majd egy kattintással bezártam a járműt.
-Hogy találkoztál Stephani-val?-kérdezte Louis.
-Hosszú…-feleltem.
-Na mondd csak el…van időnk!-mondta Harry. Majd már mind a négyen kérdően tekintettek rám,így muszáj volt elmondanom; pedig már mentem volna kajálni.
-Hát ugye az én feladatom volt bevásárolni a bulira.Elindultam a boltba de a slusszkulcsot bent hagytam a házban. Lusta voltam visszamenni érte így inkább úgy döntöttem gyalog megyek.
-Jéé… Liam gyalog megy valahova? Ilyet sem láttam még!- vágott közbe Niall.
-Hööh…Én nagyon egészséges életmódot élek. Na de most ez mellékes. Szóval: Mentem egy ideig majd hirtelen üzit kaptam.Előrángattam a zsebemből a telóm és azt kezdtem böngészni.Hirtelen neki mentem valakinek, Aki Steph volt! Ő sem figyelt az útra,szintén a telefonjával volt elfoglalva.A telója repült egy nagyot mi meg elestünk. Kb. ennyi…Utána beszélgettünk és így tovább …blablabla… Na; mehetek kajálni?-néztem rájuk.
-Aha, ez nagyon jó, de akkor nem vásároltál be?-akadt ki Harry.
-Hát őőő, nem! De majd holnap reggel elmegyek!
-Oké!-rántott vállat a göndörke.
-Viszonylag szép lány Stephani. -gondolkozott hangosan Louis! Mind meglepődtünk,és kérdően fordultunk felé.
-Mi van ? te neked ott van Eleanor , nem ? -kérdezte Zayn.
-Hát ami azt illeti…szakítottunk!-mondta Louis.
-Mi?-maradt tátva a szája Niall-nek.
-Oh szöszi, csukd be a szád folyik a nyálad!-undorodott el Harry. 
Niall csak röhögött és letörölte az állát.
-Hát… megbeszéltünk mindent Eleanor-nak közbejött egy harmadik személy amin nem csodálkoztam hiszen nagyon keveset találkoztunk. Egyikőnk sem haragudott meg a másikra.Ennyi!-adott barátunk választ az Ír haverkánk kérdésére.
-Wow.-ennyit tudtunk csak mondani.
                                      *Stephani szemszöge*
Elmeséltem Zoe-nak az egészet. Először nevetett majd egy “húúú”-val jelezte véleményét.Megbeszéltünk mindent majd elindultunk aludni. Bementem a fürdőbe letusoltam,fogat mostam,leszedtem a sminkem és rohantam a szobámba. Betakaróztam és már aludtam is. 
                                  *Másnap* 
A csengő zavart fel álmomból reggel 10 órakor.Leestem az ágyról így szidkozódtam egy kicsit. Felkászálódtam és mivel volt egy érzésem,hogy Zoe nem fog ajtót nyitni inkább vissza alszik, így kimentem én. Csak jelzem,hogy igazam volt, barátnőmnek eszeágában sem volt ajtót nyitni! Felkaptam egy mamuszt(cuki tehenes) majd kicsoszogtam ajtót nyitni! Igen csak kellemes meglepetés fogadott: Louis állt az ajtóban.
-Szia!-köszönt és villantott egy olyan tipikus sztár mosolyt.
-Szia! Bocsesz csak most ébredtem fel!-mutattam végig magamon.
-Ne haragudj; felébresztettelek ? -tette fel ezt a igazán hülye kérdést. 
-Jaj, nem haragszom!Dehogy is!-feleltem.
-Rendben!-vigyorgott. 
-Na most dönthetsz hogy megfagysz, vagy beljebb jössz!?-kérdeztem.
-Asszem a másodikat választom!-vigyorgott. Én csak megráztam a fejem is becsuktam az ajtót.Leült a kanapéra és várt;megnézte az asztalon lévő újságot aztán mikor meglátta mik vannak benne inkább lerakta és egy fancsali képpel tisztázta. Én kimentem a konyhába a szokásos kakaómat elkészíteni! Kicsit kínos volt érezni azt hogy a szeme folyamatosan engem követ,ezért muszáj volt megtörnöm a csendet! 
-Kérsz kakaót?-kérdeztem! 
-Öhhm…nem köszi!-nevetett. 
-Hát jó!Te tudod! Pedig naaaagyon finom!-szívtam bele a kakaómba miközben oda sétáltam és leültem mellé! 
-És mi járatban vagy itt?-kérdeztem. 
-Csak kíváncsi voltam boldogultok e?
-Nem. Sajnos nem. Az alvás nehéz dolog!-bólogattam majd elröhögtem magam.
-Hülye! De máskor ne pizsamába nyiss ajtót mert hát ömm…-röhögte el magát.
-Ahj.-húztam össze a szemem résnyire!Majd a TV kapcsolóért nyúltam és bekapcsoltam hogy megnézzem mi megy!És…és a Spongyabob ment!
-Úr Isten!De régen láttam már!-mondtam és nézni kezdtem.Pont akkor kezdődött és jött a főcím dal:-Mindenki kész?…Énekelni kezdett Louis és egy kis idő után én is beszálltam. Annyira röhögtem, hogy észre sem vettem,hogy rádőltem a vállára! Csak akkor tűnt fel mikor a kacagás abba maradt. Gyors bocsánatot kértem és arrébb ültem. 
-Semmi baj! Igazából máshol jártam!-mondta.
-Hol jártál?-kérdeztem mosolyogva.
-Úgy pár órával előrébb a bulin.-nézett rám.
-Úúúú tényleg! Már alig várom!Apropó mizu Eleanorékkal?-érdeklődtem. 
Majd elkezdett mesélni.Kicsit furcsa volt mikor befejezte. Nem gondoltam volna!Sokáig beszélgettük még úgy negyed egy lehetett mikor elment. Zoe-val egész délelőtt nem találkoztam, csak ebédnél futottunk össze. Mivel egyikőnk sem tud sütni/főzni így bedobtunk egy mirelit pizzat a mikróba és tádámm… kész az ebéd! Elfeleztük és elvonultunk a szobába! Egész délután elvoltam a telómmal csak akkor kaptam észhez mikor Zoe bekopogott és megkérdezte készen vagyok e mert indulni kellene. Persze hogy nem voltam készen! Zoe segített elkészülni majd karon fogtuk egymást és elindultunk! A bejárati ajtónál bátorságot vettünk és becsengettünk. 1 perc múlva nyílt is az ajtó… image



                                             *Zoe szemszöge*
A napom nagy részét utazással töltöttem gép és teló nélkül! Ami nálam a pokoool!Fél 3 fele lehetett amikor éppen a facebook-ot böngésztem. Stephani már másfél órája elment sétálgatni. Pont egy izgalmas cikk közepén tarthattam mikor nagy nevetések közepette drága barátnőm berontott a házba.De nem egyedül volt. Mikor észre vettem ki lépked mellette lányos zavaromban gyors megigazítottam a hajam. Nyelni, köpni nem tudtam! 
-Hello. Megjöttünk, Zoe.-köszönt Stephani
-Hello. Igen, azt látom ! -közöltem.
-szia! Liam vagyok!-köszönt Ő.Még mindig csak vigyorogtam mint a vadalma( az iPhonom hátulján, olyan szép kis almácska), mert egy szó sem esett ki a számon.
Mikor Liam észre vette,hogy valószínűleg nem bírok válaszolni folytatta: 
-Gondolom te vagy Zoe!-kezdte.
-Khmm…-köszörültem meg a torkom.-Aha.-kényszerítettem ki ennyit.
-Hé, ha van kedvetek beülhetnénk valahova!- folytatta.
-Aha.Az jó lenne. Benne vagy Zoe?- kérdezte Steph.
-Ja. 1 perc és kész vagyok!-válaszoltam. És már le is nyugodtam egy kicsit.
-Oké. Kint megvárunk a kocsinál.-mondták kánonban és kimentek.
Gyorsan elolvastam még a félbehagyott cikket és lehajtottam a lap-topom. Össze kaptam magam és kimentem.
                                            *Stephani szemszöge *
20 percen belül meg is érkezett Zoe. Gőzöm sincs mi tartott ennyi ideig de van egy sejtésem. Beszálltunk az autóba és még indulás előtt megbeszéltük hova megyünk pontosan.Jól tudtam az útvonalat odáig. De a körforgalomban egy másik  kijáraton mentünk ki. 
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Felszedjük a többieket is.-mondta Liam, mintha ez teljesen egyértelmű lenne…
Mosolyogtam egyet majd hátra néztem Zoe-ra. Esküszöm még akkor sem volt így bezsongva mikor új iPhont vett magának.
Megérkeztünk az óriási házhoz és a fiúk már csörtettek is kifelé. Beugrottak a kocsiba(egymás ölébe ültek stb…) és köszöntek majd tovább nevettek.
-És emlékeztek, akkor történt hogy…!?-törölgette a könnyeit Harry.
—Jahj…. Jó hogy emlékszünk… ne is mondd, mert nem bírom ki röhögés nélkül és már fáj a hasam!-simogatta a hasát Niall.
Majd újra röhögésben törtek ki. Nem értettük Zoe-val de biztos lehetett “akkor”.  Elhalkult a nevetés és elindultunk. Gyorsan megérkeztünk és kiszálltunk egy Starbuck’s kávéháznál. Bementünk,leültünk egy szimpatikus asztalhoz(jó hátra) hogy a fiúkat ne sokan fedezzék fel.Kikértük a kávékat és beszélgetni kezdtünk. Gyorsan meg is jött a pincérnő az innivalóinkkal. Persze addig nem ment el amíg nem csinált képet az 1D-vel. Rengeteget beszélgettünk,éppen a kajákkal kapcsolatos témából kezdtünk bele. Kiderült Niall-ről, hogy ő szeret a fiúk közül a legjobban enni. És mivel ez nálam is így van muszáj volt neki igazat adnom. Ám helyeslésem nem úgy sült el mint ahogy terveztem.
-Igazad van!!!-csaptam ököllel az asztalra és álltam fel hirtelen, ami következménye az lett,hogy felborult a székem .Ez kettő okból rossz volt. először is azért mert az egész kávézó engem nézett másodszor pedig azért mert akkorát ütöttem az asztalra, hogy bepirosodott a kezem.
-Hi-hi-hi-hi!!!-nevettem kínosan és leültem. a kedves emberek akikkel voltam édesen kiröhögtek. Kicsit talán még én is elmosolyodtam, ennyire béna csak én lehetek! Viszonylag sokáig beszélgettünk. A srácok nagyon szimpatikusak voltak és kedvesek.Meghívtak minket a holnapi medencés bulira hozzájuk. Persze igent mondtunk.Mikor haza vittek minket megbeszéltük a holnapi buli pontos idejét és elköszöntünk. Mikor barátnőmmel beértünk a lakásba gyors bezártam az ajtót majd lerúgtam a cipőm és Zoe mellé pattanva egymás szavába vágva , sikítozva kezdtünk ugrálni a kanapén!!!!!
image

                                          *Stephani szemszöge*

És elindult a vonat.Európa, Ázsia,Amerika,Ausztrália,Afrika és az Antarktisz. Barátnőmmel most Londonba tartunk tovább tanulni  egy kissé rozoga vonaton!Zoe éppen a velem szemben lévő üléseken terült szét a kabinban,hogy aludhasson.Már-már aludt egy ideje amikor egy srác sétált a kabin felé. Azt hittem tovább megy ám tévedtem.Bejött a kabinba és itt tért véget a dög unalom.
-Szabad ez a hely?-mutatott a mellettem üres részre.
-Aha. Mint látod.-válaszoltam kicsit durvábban,mint ahogy terveztem.
A fiú csak mosolyogva leült és egy kis kínos csend állt be köztünk.Ez alatt jobban fel tudtam mérni azt  a személyt aki bejött;helyes srác,szőke felzselézett haja és ragyogó kék szeme volt.Egy kockás inget vett fel hanyagul magára alá pedig egy egyszínű rövid ujjút, csinos kis csípőjét pedig farmer ölelte.Fehér Converse volt a lában azt hiszem,mert elég piszkos volt és nem igazán tudtam kivenni hogy milyen színű lehetett fénykorában.Igen,elég alaposan szemügyre vettem ami szerencsétlenségemre fel is tűnt neki és kis pír öntötte el arcát.
-Amúgy Stephani vagyok.-intettem elég idétlenül amin persze elmosolyodott.
-Amúgy én meg Michael.-intett ugyanúgy mint én.
Ezután annyira belemerültünk a beszélgetésbe; észre sem vettük,hogy bemondták mindjárt  a végállomáshoz érünk.Csak akkor tűnt fel mikor a vonat egy jó nagyot fékezett és át estem Zoe-ra. Leszálltam róla, ő szitkozódott egy kicsit majd felült.
-Megérkeztünk?-kérdezte “Csipkerózsika”.
-Bizony ám.-feleltem egyszerre Michaellel.
Leszálltunk,elköszöntem új barátomtól és vissza mentem barátnőmhöz.Kivettük a csomagokat és indultunk,hogy taxiba üljünk.Én a filmekben bevált fütyüléssel próbálkoztam de én inkább köptem mint fütyültem. Zoe csak egy lesajnáló mosolyt vetett rám majd leintett egy taxit.Persze neki sikerült elsőre. Hát milyen világban élünk? Majd 1 hosszú autókázás után megérkeztünk  a kis lakáshoz amit szüleink vettek nekünk.Pont elfordítottam a kulcsot a zárban Zoe már bent volt és már ugrott is a kanapéra.Elővette a laptopját és gépezni kezdett. A kocka idáig bírta,hogy elektronikai dolgok nélkül éljen!Én csak megráztam a fejem és lecuccoltam.1 óra elteltével szóltam a világ legkockább csajának,hogy elmegyek felfedezni a környéket.Bevallom kicsit bezsongtam mivel a lakásunk nem messze egy gazdag negyedtől volt,ahol a One Direction rezidenciája is lapult. Köztudat,hogy óriási nagy Directioner vagyok.Szóval így indultam el. 

Hali!:)
Nagyon régen raktam fel a prológust  de az első fejezetet még nem! Készen van már, jóval előrébb tartok mint a blog! De ha vártok még egy picit akkor hamarosan olvashatjátok az első fejezetet!Kérdezhettek bármit bármivel kapcsolatosan igyekszem válaszolni!:) Ha tetszik vagy ha esetleg nem tetszik az írásom kérlek legyetek őszinték és írjátok a véleményeteket!:)

                                                  *Stephani szemszöge*
Reggel izgatottan ébredtem.Kapkodva  készültem el majd gyors körbe néztem a szobámban ahol már minden üres volt csak a bútorok pihentek.Költözésre készen álltam!Gyorsan le fly-oltam a lépcsőről, szó szerint ugyanis ahogy húztam lefelé a bőröndömet felbuktam a kutya játékban(amit valószínű kedves öcsém hagyott ott) így én megtanultam repülni a bőröndöm meg bukfencezni.Felkeltem a parkettáról és gyorsan érzelmes búcsút vettem a szüleimtől és öcsikémtől,majd nyomtam egy puszit a kutyám(Jojo) buksijára és már kint is voltam a házból. Vettem egy nagy levegőt miközben néhány könny csepp csordult ki szememből. Nehéz volt ott itt hagyni mindent!Megfordult a fejembe, hogy vissza megyek és a szekrényemhez kötözöm magam de rá kellet jönnöm, hogy itt az idő tovább lépni.Kettő utcányit kellett sétálnom,hogy Zoe-hoz érjek.Mikor oda értem már kint állt a kapuban és indulhattunk a vonathoz.  
Viszlát Liverpool! image

precioustylesxo:

what the fuck is zayns pants

precioustylesxo:

what the fuck is zayns pants